A szombati csapat időfutam és éjszakába nyúló díjátadó után vasárnap újabb feladat várt ránk.
Reggel a csapat egyik fele kicsit fáradtan Zalakaroson ébredt, a friss erő pedig már úton volt.
Vasárnap két versennyel is vártak bennünket a szervezők, 10 órakor rajtolt a középtáv, és 10 óra 30 perckor a hosszútáv.
A középtávon 60 km várt a résztvevőkre, egy hullámos körpályán, a végén a Zalakarosi szőlőheggyel.
A hosszútávon indulok 137 km-ert tekertek, benne két itthon ikonikusnak számító emelkedővel, a gelsei és a legendás börzöncei fallal, melyek a meredekségükkel és hosszúkkal együttesen komoly kihívást jelentenek.
A csapat terve az volt hogy mindenki a középtávon indul, és együttesen a lehető legtöbb érmet gyűjtjük be.
Középtávon végül Knézics Attila, Szerencsés József, Takács Ádám, Deák László, és Szél Gábor indultak el.
Hosszútávon Szilágyi Tomi indult.
Mindkét versenyen több mint 500! induló volt, ezért nem volt mindegy ki honnan indul, már a mezőny közepéről is esélytelen bármilyen eredményt elérni. Ezért mindkét versenyen közvetlenül a mezőny elejéről indultuk. Vagy beállítunk időben, vagy egy picit pofátlanok voltunk.
A középtáv 10 órakor rajtolt, elvileg lassú rajttal, de a felvezető autók a rajt után kellemes 40-es tempóra álltak be, így ez sem sikerült annyira lassúnak. A Zalakaros táblát elhagyva kezdődött az éles verseny.
A tábla után nem sokkal, az eredetileg megbeszélt forgatókönyv szerint Gábor megszökött, a többiek pedig próbálták kontrollálni a mezőnyt. Sajnos Gábor hiába ment csak egy kicsivel rosszabbat a Zalakaros-Zalaszabar útvonalon egyedül mint egy nappal korábban a csapat időfutamon, a mezőny Zalaszabar után a dombokon utolérte.
Nem sokkal ez után a második komolyabb emelkedőn indult el a később abszolút győztes Rákóczi Viktor, akit ezt után a megindulás után már nem sikerült megfogni.
A két emelkedő meg is rostálta a mezőnyt, egy kb. 30 fős sor maradt csak együtt elől.
Erről a sorról Gábor ismét megugrott, de az erős szembe szélnek köszönhetően Felsőrajk körül újra megfogtál. A mezőnyben többen is kijelentették hogy többet senkit nem engednek el!
Pacsa után nem sokkal ~23 km-el a vége előtt Ádám indult meg határozottan, amire Gábor is felugrott, kb. 5 perc váltott vezetés után szépen el is távolodtak a mezőnytől. Innentől végig maxon mentek váltott vezetéssel, Zalakarosra beérve már több mint egy perc volt az előnyük.
A szőlőhegyre abszolút második, harmadik helyen kanyarodtak, de sajnos itt megtörtént a dráma.
Ádám lánca váltás közben az emelkedő alján leesett, és sajnos nem is sikerült neki azonnal visszarakni, meg kellett állnia, így a mezőny utolérte. Érdekes még hogy az üldözök között Laci szintén itt került hasonló gondba, neki a lánca szakadt el! Annyi erő volt a fiúkban a végére, hogy szétszakították a technikát.
Gábornak szerencsére a visszalévő ~4 km-en már nem volt problémája, a szűk szőlőhegy és technikás lejtmenet után, kényelmes 26 másodperces előnnyel bejött az abszolút második, és a kategória első helyen.
A többiek is szépen megérkeztek a főmezőnnyel, ha Ádámnak nincsen a technikai problémája biztosan dobogós lett volna.
Ati sajnos megfázás miatt izomfájdalmakkal küzdött, de ettől függetlenül indult a versenyen.
A fél 11-kor rajtoló hosszútávon Tomi biztosra ment a rajthelyet illetően, már 10 óra után azonnal beállt a startba, közel fél órát várva a rajtra.
A hosszútávon is több mint 600 induló volt, ezért a szervezők egy hosszabb 10+ km-es lassú rajttal kezdték a versenyt. Ez miatt sajnos az első emelkedőnél a Gelsénél még nagyon egyben volt a mezőny, már a hegyre való ráfordulás sem volt egyszerű. A Gelsét Tomi kicsit hátrábbról kezdte így nem csak a heggyel, de a többi megálló versenyzővel is meg kellett küzdenie. A Gelse után nem sokkal a börzöncei emelkedő következett. Tomi nem kicsit küzdött azért hogy a mezőny elejére felzárkózzon, de sikerült neki. A két emelkedő után érthetetlen módon megállt a mezőny. A nagyobb magyar csapatok tagjai (Epronex, Zengő, Bátorfi, …) inkább csak ültek a mezőnyben, érdemben nem dolgoztak. Tomi viszont aktívan kivette a részét a vezetésből, szerintünk talán kicsit túl aktívan is! 🙂 Folyamatosan vezetett, dolgozott a többiekért, ezzel értékes energiákat áldozva fel. Miközben a többiek pihentek. Volt több szökés is, de ezeket a mezőny sikeresen szerelte.
A zalakarosi szőlődombhoz egyben ért a mezőny, itt történt meg a végső szelekció. A helyeket nem csak a meredek és szűk felfelé, hanem a tempós, kanyarokkal tűzdelt lefelé döntötte el igazán.
Tomi egy igen kemény és határozott hosszúra nyitott sprintel (amit megnyert) az abszolút 16-ig és kategória 11-ik helyén futott be.
Ehhez gratulálunk neki, ebben az erős mezőnyben ez egy kiváló eredmény!
A két versenynappal egy nagyon sikeres hétvégét zártunk. Külön érdemes kiemelni a magyar versenyekhez képest kiváló, hibátlan szervezést. Mindegyik versenyen végig úgy éreztük magunkat mintha valamilyen külföldi nagyobb verseny lennénk.
Jövőre is megyünk! 🙂
Középtáv eredmények:
Szél Gábor – Abszolút 2, kategória 1.
Dr.Takács Ádám – Abszolút 10, kategória 4.
Knézics Attila – Abszolút 22, kategória 13.
Szerencsés József – Abszolút 75, kategória 7.
Deák László – Láncszakadás miatt DNF
Hosszútáv eredmények:
Szilágyi Tamás – abszolút 16, kategória 11.
