Bemutatkoznál pár szóban? Illetve mutasd be a csapatod is röviden.

Lippai Marcell vagyok 24 éves, informatikus, webfejlesztő. 2015-ben kezdtem országútizni. Eleinte csak Strava szegmensek próbálgatásával kezdődött nálam a bringázás, azóta viszont a 4. teljes amatőr versenyszezonomat teljesítem. Jelenleg a Narke Cycling Team nevű csapatban tekerek, ezt a csapatot ugyanazok alkotják akik korábban az Epronex itthoni sorában voltak. Nyolc fős kis csapatunkban sok tehetség és több éves tapasztalat gyűlt össze. Azért hogy fiatal versenyzők fejlődését támogassák, és magas szintű csapatmunkát hozzanak a magyar amatőr kerékpársportba. Jelenleg támogatóink segítségével lehetőségünk van részt venni az itthoni versenyek jelentős részén, és célunk ezeken minél jobb eredményeket elérni.

Mi alapján döntöttétek el hogy eljöttök a „K3 SE kupára” ? Először került megrendezésre, nem lutri ez ilyenkor egy kicsit?

Éppen edző táboroztunk, amikor Szilágyi Tamás szervezőtársatok először felhívta a figyelmemet a versenyre. Kicsit rövidnek gondoltuk a távot és a szintet, de a kiírás alapján látszott, hogy a magyar szintnél jóval több erőfeszítést tesztek egy minőségi verseny rendezéséért, úgyhogy hárman végül beneveztünk.

Hogy tetszett a pálya?

Nekünk nem feltétlenül fekszik az ennyire sík pálya, de ehhez képest eléggé elnyerte a tetszésünket. Szerencsére volt valamennyi szél, ami adott egy kis nehézséget az emelkedők hiányában. Az útminőséggel itthoni viszonylatban szinte alig akadt probléma, és a kanyarok adtak egy kis technikai kihívást.

Elmondanád, (hogy) mi volt a csapattaktika, mennyire befolyásolta ezt az időjárás?

Nem igazán szeretnénk mindent megosztani. De az alapvető elképzelés az volt, hogy nekünk nem előnyös a mezőnyhajrá az előnevezett sporttársak között. Mindenesetre Sasvári Dani csapattársunkkal számoltunk ilyenkor is, viszont inkább valamilyen szökést terveztünk hazavinni. Szabó Bálint Solt többször is volt egyedül, vagy többedmagával elmenésben. És én is sokszor próbálkoztam, de a mezőny egyikünket se engedett túl messzire. Alapvetően létszámhátrányunkat tekintve (3 fő) inkább mások megmozdulásaira próbáltunk reagálni. Az időjárás miatt arra figyeltünk, hogy a kanyarokat a mezőny elején vegyük, hogy elkerüljük a túlzott lassítást, vagy a nem kívánt bukásokat. Mivel ilyenkor már előre kerültünk, így szívesen megkínáltuk a mezőnyt a vártnál kellemetlenebb kigyorsításokkal. Másban nem befolyásolt minket annyira az eső és a hideg, bár Daninak sajnos korábban be kellett fejezni a versenyt átfázás miatt.

Hogyan bírtad az időjárást?

A saját felfogásom kellemetlen időben, hogy lehetne rosszabb. Az igazság az, hogy a K3 SE kupa napján már nem nagyon tudott az lenni. Nálam a verseny, az verseny, az idő adott. Tavasz-nyári időszakban nem nagyon akad olyan pálya-időjárás kombináció, ami visszatartana az indulástól, ha már beneveztem. Elhangzott már rólam, hogy “esőmenő” vagyok, mert életem első versenyei között a Dobogókői csúcstámadáson is úgy lettem dobogós, hogy esett, és egy 2017-es szlovák versenyen is vizes úton nyertem korosztályomban. A K3 SE kupa napján azért meglepett, hogy már az első éles kilométeren annyira lefagytak az ujjaim, és kétségek merültek fel bennem, hogy tudom-e rendesen kezelni a váltót és a féket? A verseny haladtával viszont lehetett olyan felfogásba kerülni, hogy mindenkinek ugyanilyen rossz, és ebből valamennyi erőt meríteni, biztatni magad, hogy jobban bírod.

Hogy érzed mennyire erős mezőny állt rajthoz a versenyen? Mennyire tudtátok kontrollálni a mezőnyt?

Szerintem az itthoni amatőr mezőny kemény magja mind részt vett. Tapasztaltam már korábban is: amikor rosszra fordul az idő, akkor csak az igazán elvetemültek (és erősek) indulnak. Aggódtunk is, hogy más csapatok nagyobb létszámmal jönnek, mint mi, valamint, hogy síkon ilyen társaságban alul maradnánk. Abszolút olyan felfogással álltunk hozzá a versenyhez, hogy a mi létszámunkkal csak reagálni tudunk, kontrollálni semmiképpen sem. Ehhez képest úgy érzem nagyon megmozgattuk a mezőnyt a támadásainkkal, és erőnk is maradt másokra reagálni.

Hogyan indítottad a nyertes szökést?

Már előtte Kiskorpádnál is próbáltam elmenni, az oldalszeles szakaszra fordulva, de ott még nem sikerült, utolértek. Azt hittem elhasználtam minden maradék erőmet. Viszont korábban az első körben feltűnt, hogy mennyire trükkös a kaposfői kanyarkombináció, és ráadásul egy enyhe domb is van utána. Minden fennmaradó energiámat befektettem a második körben a támadásba itt, és sikerült eltávolodni. Három és fél percen keresztül mentem elől. Eleinte nagyon messzinek tűnt a vége és már a fülemen is vettem a levegőt, de aztán jöttek az 1000, 500, 200 méteres táblák, amik láttán már sikerült elhinni, hogy megvan a győzelem.

Ilyet nem illik kérdezni, de mennyire vagy elégedett a szervezéssel, mi az amin esetleg változtatnál ?

99%-ban elégedett vagyok én is, és a csapatom is mindennel. A verseny előtti kommunikációtoknál kiemelném a remek útvonal bemutató videót, ami sokat segítette a taktika tervezését.

Tetszett a bőséges rajtcsomag, a fűtött versenyközpont, a táplálék utánpótlás, a meleg tea. A pénznyereményt külön kiemelném, ami – ugye – ritkaság itthon, és a többi jutalmazás is kifejezetten hasznos és ötletes volt. Egyedüli negatívumként a célvonal jelzését tudnám felhozni, ami nem volt tiszta, ugyanakkor megértem, hogy esőben se chipszőnyeggel, sem festékkel nem lehetett az útra jelzést készíteni.
(A célvonal sajnos tényleg elmaradt, eredetileg szőnyeg lett volna, amit elmosott az eső – K3SE)

Köszönjük hogy válaszoltál a kérdéseinkre, gratulálunk a győzelemhez, találkozunk jövőre!