Az egész éves vírus helyzet miatt a 2020-as szezont a megszokottakhoz képest közel 5 hónappal később kezdtük.
Már mindenki nagyon várta hogy végre újra találkozhasson a többi sporttárssal, baráttal, ellenféllel.
Nagyon vártuk hogy ismét együtt szeljük a kilométereket, vártuk a verseny előtti feszültséget, és ahogy a rajt után minden helyére kerül, és csak száguldunk.
De sajnos nem egészen ilyen kezdésre számítottunk.

Gran Gella Giro Kupát a Bakony szívében Tótvázonyban rendezték meg.
A szervezők egy 16 km-es körpályát jelöltek ki, ezen minden kategóriának eltérő körszámot kellet volna megtennie.
A pályán nagyon kevés a sík rész, meredek lejtmenet, és hosszú mászást is tartalmaz, köztük pedig végig fel-le hullámzik.

Előzetesen már tudtuk hogy ez nem egyszerű pálya, veszélyes és jó erőnlét kell hozzá, így végül 5 fővel neveztünk be.
Péter-Lichtenberger Ábris U13-as korcsoportban, dr. Takács Ádám Elit korcsoportban, Szél Gábor, Zsille Péter Master korcsoportban, Knézics Attila idén itt debütált Senior korcsoportban.

Több kategóriát is külön indítottak, elsőként Ábrisért izgulhattunk.
Következzen Ábris beszámolója a versenyről:
„Majdnem 8 hónapos szünet után végre versenyhétvégére készülhettünk.
Már csütörtökön megérkeztünk, hogy kétszer – háromszor körbe tudjunk menni, főleg a lejtmenet miatt. Elérkezett a verseny, lassú rajttal együtt indultunk az U15 fiúkkal. Próbáltunk velük maradni, ami az első komoly emelkedő közepéig sikerült is, viszont ekkor ritmust váltottak és eltávolodtak tőlünk, maradtunk hárman. Én végig próbáltam a sor végén maradni, hogy minél több energiám maradjon. A második körben utolértük az U15 élbolyt, így ismét együtt haladtunk. Következett újra az emelkedő ahol hasonló forgatókönyv játszódott le és ismét elmentek a nagyok, viszont most már csak ketten maradtunk. A domb tetején szerettem volna megszökni, kétszer is próbálkoztam, de sajnos nem sikerült, így maradt a véghajrá, ami nekem kedvezett mivel az út emelkedett végig. Az utolsó kanyarnál már én voltam elől és ezt a célig sikerült is megtartani.

Sajnos a győzelmet beárnyékolta a tömeges bukás…!
Ezúton is kívánok mindenkinek gyors felépülést!”

Ábris egy győzelemmel kezdte az évet, gratulálunk neki!

Ábrisék után nem sokkal indították a Szenior korcsoportot, velük Attila rendben el is rajtolt.

Ami ez után történt, az a magyar kerékpársport fekete napjaként marad meg mindenki fejében.
A 80km-es főfutamon együtt indult U19, felnőtt nők, elit, master korcsoport. U19-nél ezen a pályán még áttétel megkötés is volt!
A rajt már eléggé kaotikusra sikerült, semmi nem a tervezett módon zajlott, láthatóan fejetlenség, kapkodás volt végig. A rossz kommunikáció miatt az erősebb, profi csapatok, válogatott tagoknak a mezőny végére sikerült felállni. Mindenféle lassú rajt nélkül, durr-bele módon indult a verseny.

Az első ~1,5 km enyhe emelkedő, végig erős hátszélben. Az emelkedő semmilyen módon nem rostálta szét a mezőnyt. A mezőny elején ~80-90 ember szó szerint száguldott, azért hogy minél jobb pozícióban kezdhesse meg a lejtmenetet, és a lejtmenet utáni mászást. Normál esetben itt tényleg sokat számított volna a pozíció, ezt mindenki tudta.
Aki figyelt, már ekkor látta hogy nagyon ideges a mezőny, mindenkiben benne volt a bizonyítási kényszer.
Az emelkedő után egyből meg is kezdődött a lejtmenet, tükör aszfalt, átlagosan 8%-os, enyhén kacskaringós, a kanyarok többsége nem belátható.
A mezőny semmilyen szinten nem szakadt szét, és a lejtmenetben a megszokottnál is gyorsabban haladt. Egy ilyen ereszkedést bolyban, biztonságosan csak egymás után „libasorban” lehet végrehajtani, ehhez képest teljesen egyben jöttünk lefelé!

Ahogy várható is volt, ~3 km körül megtörtént a baj. A 10-15-ig pozícióban ketten összeértek, és innentől borult az egész mezőny! Szavakkal nehéz leírni, brutális volt! Itt aki rossz helyen volt, az semmit nem tudott csinálni. Nagyon sokat számított a tapasztalat, a kerékpár kezelési képesség, sokan azért estek el már a tényleges bukás előtt, mert satu féket húztak, és saját maguk alól rántották ki ezzel a kerékpárt. Voltak szerencsések, akik az út közepétől picit jobbra, egy „csapán” elkerülték a bukást.
Csapatunkból Szél Gábor került elsőként földre, ő az út bal oldalán haladt, már majdnem meg tudott állni, kb. 20-25-el bukott át a már földre kerülteken. Neki ez volt a szerencséje, „puhára” esett, pár horzsolással megúszta az esetet.


Zsille Peti is a csoport elejével haladt, neki Gábortól jobbra a „csapán” sikerült elkerülnie a bukást, ügyesen kikerülte a bukottakat, és már túl is volt az egészen. Ő érdemben fel sem tudta fogni mi történt, már túl is volt rajta, kb. 10-15-en gurultak lefelé a zsűri autó mögött.
Ádám egy picivel hátrébb sikeresen megállt, de a mögötte érkezők kevésbé jól reagálták le, így fellökték. De ő is csak pár kisebb karcolást szerzett csak.

A mezőnyből sokaknak nem volt ilyen szerencséje, az út jobb oldalán korlát, ez mellett 3 méter mély, kővel kirakott árok, benne drótkerítés. Nagyon sokan ide repültek be, valószínűleg ők szenvedték a legsúlyosabb sérüléseket.

A bukás után úgy nézett ki a pálya mint egy csatatér!
Gábor és Ádám segített a sérültek ellátásában, az egyik sporttársat erősen vérző Gáborék hozták ki az árokból.

Nem szeretnénk állást foglalni a szervezéssel kapcsolatban, de mi úgy látjuk ezt a versenyt ebben a formában nem lett volna szabad megrendezni.
Mi a versenyzők itt nem voltunk biztonságban, ezt nem szabad egy átlagos versenybalesetként elkönyvelni!

Jobbulást és mielőbbi felépülést kívánunk minden sérültnek!
Nagyon köszönjük a Mentők gyors, precíz, hatékony fellépését!