Tarjánban folytatódott az AKESZ versenysorozat, ahol az április mindig az időfutamoké.
A STOP a sorozat legnehezebb időfutam versenye.
A pálya nehézségét a héregi emelkedő adja, amelyet mindkét irányból meg kell mászni. Mindkét mászás után, rövid, de tempós, technikás lejtmenet fokozza még az adrenalint.
A korábbi évekkel ellentétben, idén kellemes tavaszi időjárás, és minimális szélben indultak a versenyzők.
A szervezők két távot jelöltek ki, a rövidtáv 14km, a hosszútáv 25 km volt, mindkét távban benne volt a héregi domb.

Egyesületünkből Varga Anita és Szél Gábor állt rajthoz.

Anita így látta a versenyt:
Napok óta reménykedtem, hogy ne essen, ne fújjon, ne havazzon de a kételyek bennem az uccsó pillanatig megmaradtak, mert az időkép sem tudta mizu és oda felé úton is az időjárás minden arcát megmutatta….
Időben érkeztünk, a verseny helyszínére, annak ellenére, hogy a Vazze talált egy olyan utat Gyermely és Tarján között, amit a közútkezelő az elmúlt 20 évben biztosan nem talált meg, szóval nem egy időfutamra felkészítő száguldással abszolváltuk az utolsó kilométereket a helyszínig…..
Bekanyarodva a rendezvény utcájába, már sajnos látható volt, hogy a kis település ellenére az utca elején található sportcsarnokban is rendezvény van, ami miatt a rajt és célegyenes mindkét oldalán tömött sorban álltak az autók, s ez a tavalyi befutó afférja miatt is izgatta a fantáziámat…

Amíg megvolt a rajtszámfelvétel, a sok folyadék miatti kötelező utak, a görgő beüzemelés, addigra szerencsére az idő is kezdte a szebbik arcát mutatni.
A bemelegítést időben elkezdtem, de nem volt tökéletes, mert közben még egy kis pumpálás, aztán a melegedő idő miatt vetkőzés, rajtszám átrakás a másik felsőre s csak telt az idő….. szóval volt már ettől profibb bemelegítésem is, de ennek ellenére jó lábakkal és jó kedvel álltam a rajthoz, s kezdtem meg a futamot. A rajt után korábbi félelmem beigazolódott mert az első 200 méteren 2 autó is kiakart jönni elém, amitől a kísérőautóm intenzív villogása mentett csak meg….. Sajnos az egész útvonalra jellemző volt az intenzív forgalom, így Tomi sem unatkozott a kísérőautóban, s a teljes távon védett a hátulról és szemből jövők meggondolatlan előzéseitől, ami nagyon nagy segítség volt számomra az ideális ívek tartásához és a kevéske lyuk kerülgetéséhez.
A teljes távon jól éreztem magam, mert jó lett a ruha mennyiség, a technika tette a dolgát hibátlanul, nem volt viharos szél, – mint az előző futamon – és a lábaim is tökéletesen működtek a befutóig, aminek eredménye a rövidtáv abszolút női legjobb ideje és a kategória első helye.

Gábor sajnos technikai problémával küzdött, a rajt előtt 5 perccel meghibásodott a hátsó kereke.
Későbbi rajt időpontban, másik kerékkel a korcsoport 5-ik, és az abszolút 11-ik helyen végett.

Gratulálunk!